Egyre nyilvánvalóbb, hogy a baloldali pártok már a várható 2014-es vereségük utáni időszakra készülnek. Megindult a helyezkedés, hogy kinek a vezetésével és főképp, kinek az emberei kerüljenek be a következő országgyűlésbe. A többségük már nem is a kormányra és a kormánypártokra figyel. Oda csak akkor lőnek, ha abból a saját oldalukon térnyerést remélnek (lásd: Tévedés! Gyurcsány nem őrült meg! Tudatosan őrjöng). A töltényeket inkább egymásnak tartogatják az elvtársak.
Jól láthatóan a baloldalinak mondottak többsége már nem bízik abban, hogy a Fidesz-KDNP 2014-ben legyőzhető. A kampányköröket megfutják majd, de az inkább csak arról szól, hogy minél többen jussanak képviselői helyhez, azaz újabb négyévi biztos fizetéshez. A helyek száma pedig minden bizonnyal a mostaninál is kevesebb lesz. Így egyre gyilkosabb csatának lehetünk szemtanúi, ami nem is biztos, hogy a színfalak mögött fog zajlani. Ennek lehettünk szemtanúi a szárszói közvetítésekben is.
Mesterházy és Bajnai egyaránt azért küzd a vezérségért, annak érdekében, hogy diktálhassanak a bejutói helyek összeállításakor. Aki a hivatalos vezér, az például sokkal több szereplési lehetőséghez jut, és nagyobb érdekérvényesítő képességgel bír.
Mesterházy szinte csak veszíthet az ügyön. Ha ő kerül ki győztesen a baloldali vezérségért vívott harcban, akkor is összességében egy vesztes háború vár rá, amely után félre fogják állítani. Mondjuk amúgy is az átmenet emberének szánták, még a baloldali véleményformálók sem nézik ki belőle, hogy komolyan esélye lehet Orbán Viktorral szemben. Érzékeltették is ezt vele elégszer a szárszói wc-s vagyis inkább retyós partyn. A pártja viszont elvárja tőle, hogy az mszp érdekeinek kijárója legyen, azaz nem engedhet semmilyen körülmények között bajnainak. Merthogy a győzelem és a kormányváltás lehetősége elveszett, így stratégiailag a szocik számára a minél több hely lett a cél, nem pedig a megegyezés a többiekkel. Normál esetben tehát Mesterházy mindaddig semmiféleképpen nem fog engedni a vezérségből, ameddig meg nem csillan a remény a győzelemre.
A külföldi pénzemberek és a szárszói retyós party köre azonban inkább bajnait erőltetné, úgy érezvén, hogy ő sokkal inkább irányítható és sokkal kiszolgáltatottabb nekik, mint a kemény párthátországgal rendelkező bármilyen szoci vezér.
Ám bajnai sincs könnyű helyzetben. Sorra érik a pofonok, miközben egyre többeknek nyilvánvaló, hogy semmi több, mint egy kesztyűs báb. És ezt egyre inkább éreztetik is vele, főképp a szocik. Bajnai viszont minden jöttmentet, elmeroggyantat befogadott, a drogos Juhásztól kezdve a hahás törő-zúzókon, fegyveres akcióval fenyegetőző bukott rendőrön át, egészen az aprópénzen megvásárolt ex-lmp-sekig mindenkit. Azt hitte, hogy ezek tábort és szavazókat is hoznak. Persze ebben is tévedett. És most ott áll ezzel a gyülevész legalja csürhével, miközben támadják őt az elárult fletóék és szorongatják a szocik. Ráadásul egyre lejjebb van a be sem jegyzett pártjának támogatottsága, a gyülevész csürhéjéből viszont egyre többen akarnak négyévnyi parlamenti fizetést maguknak. Ha a külföldi támogatók nem tartanál még mesterségesen életben, Bajnai már most politikai hulla lenne.
Hogy mennyire nem bíznak bajnaiban már a saját embereik sem, jól mutatja, hogy az lmp-től megvásárolt elvileg bajnai oldalán álló pm-es képviselők, már szinte önállóan egyezkedtek a múlt hétvégi tárgyaláson a saját jövendőbeli helyeikről a szocikkal…
A helyezkedési öldöklésnek csak az vetne véget - időleges fegyverszünettel - ha valami olyasmi történne, ami miatt a győzelem valós esélye fölcsillanna a magukat baloldalinak nevező tábor számára. Addig azonban ölik egymást és helyezkednek a vesztes oldal fizetett helyeiért, bízva abban, hogy egyszer majd csak eljön az ő idejük… Mert – vélik ez a csürhe - akinek addig sikerül kihúznia a Parlamentben, az jó esélyekkel indul majd a megszokott baloldali országlerabló hadjáratban.
