Még mindig nem értik. A baloldal még mindig nem érti. Annyira egyszerű pedig: bedobnak nekik valamit, ők meg ostobán rácsapnak, mint gyöngytyúk a takonyra.

Tépik, marcangolják. Acsarkodnak itthon és külföldön. Körbejárja az összes ostoba,gondolkodásra képtelen ballib politikusuk, ezen csámcsog a médiájuk, ezen rugózik az összes nyugati haverjuk. Ha nagyon mélyen érinti a balliberális oldal 1919 óta folytatott szellemi, ideológiai, politikai és gazdasági ámokfutását, akkor még tüntetnek is, és aláírnak rendületlenül.

És mit csinál közben a magyarok többsége? Mit csinál „Telepi Béla”, a panelház hetedik emeletén az olcsó Lidl sörbe belekóstolva? Mit gondol az egyszerű vidéki ember, miközben az egész napi fárasztó munka után szembesül mindezzel a tv-ben? Nos, magától értetődően azt gondolja, hogy ezek hülyék. Nagyon hülyék. Már megint nem azzal foglalkoznak, ami őt érdekli és főleg nem azzal, ami őt érinti.

A Német Megszállási Emlékmű körüli több hónapos hercehurca az egyik tökéletes példa, amivel Orbán Viktor zseniálisan három legyet ütött egy csapásra.

Egyrészt létrehoztak egy hiánypótló emlékművet. Másrészt adott egy nagy pofont a Jobbiknak, hiszen ezzel a szimbolikus üggyel a Fidesz mellett tartotta a Jobbik és a Fidesz között hezitáló sokezer szavazó többségét. A Jobbik ugyanis kezdettől fogva azt hirdette, hogy „Orbán végül úgyis meghátrál a cionisták elől…” Nos, Orbán nem hátrált meg, az emlékmű áll. A harmadik pedig az, hogy hónapokon át ez volt a balliberális horda legfontosabb témája. Ezzel pedig még tovább idegenítették el maguktól a társadalom jelentős részét, hiszen azok úgy érzékelték, hogy az ellenzék már megint nem a lényeges dolgokkal foglalkozik, hanem tüntet, tiltakozik, tojást dobál. "Csak acsarkodni tudnak!" Ez lett az emberek nagy tömegének a szent meggyőződése a teljes balliberális oldalról.

És a jelenlegi „át nem adás” állapotot is csak azért tartják fönn, hogy ha kell, még újra be lehessen dobni témának. A balliberális csürhe úgyis vérgőztől eltolult aggyal zuhan majd rá ismét.

Amikor az emlékmű körüli hisztériába már belefáradt az ellenzék, újabb gumicsontot dobott nekik Orbán Viktor. Igen Tusnádfürdőn. Jól kiszámítottan beszélt az „illiberális, munkalapú” társadalomról, országról.

És ismét zseniálisan működik a módszer. Kimondta, ami fontos az ország jövője szempontjából. Érthetően, értelmesen, pontosan. A Jobbik felé kacsingatók füle számára zene volt a kormányfő minden mondata. A balliberális csürhe pedig hozta a szokásos gyalázatosan ostoba formáját. Rávetődtek, mint az ostoba acsarkodó kutyák. Sajtóközleményt adtak ki, tiltakoztak tv-ben, rádióban, újságban. Tüntetnek, aláírást gyűjteni és rohannak Nyugatra följelenteni Orbánt és Magyarországot. És nem tűnik föl nekik, hogy az őrült ámokfutásuknak örömmel ad teret, nem csak a saját médiájuk, hanem a kormánypárti sajtó is. Merthogy „Telepi Béla” és a józan paraszti ésszel élő magyarok többsége mit szűr le ebből megint? Hogy ez az ostoba ballib horda ismét csak annyira képes heteken át, hogy a kormányfőt, az országot gyalázza itthon és külföldön, ráadásul egy számára érthetetlen és teljesen lényegtelen ügyben. továbbra sem a fontos kérdésekkel foglalkoznak, hanem acsarkodnak, mint a kóbor kutyák…

Sőt! Ha jól belegondolunk, a helyzet még ennél is rosszabb számukra. A „munkalapú társadalom” kifejezést támadni egy olyan országban, ahol még most is 8 százalék körüli a munkanélküliség, és a felmérések szerint az emberek jobban félnek a munkahelyük elvesztésétől, mint az egészségük elvesztésétől, több mint ostobaság. Egyenesen maga a politikai irracionalizmus. A teljes baloldal a politikai irracionalizmus végstádiumába került.

És persze az egyetlen baloldali politikust, Schiffer Andrást, akik nem volt hajlandó beállni az ostobán acsarkodó falkába, dühödten támadta az egész csürhe…

Megérett az egész falka a sintértelepre.