A közvéleménykutatások szinte behozhatatlan előnyt mutatnak a kormánypártoknak, ám vannak, akik megkérdőjelezik az óriási előnyt és valójában csak 4-5 százalékos vezetést adnak a Fidesz-KDNP-nek. Ha nekik van igazuk, akkor bizony vészriadót kell fújni a Fideszben, hiszen elég egy "32 milliós Taft-ügy”, és úgy elolvad az előny, mint 2002-ben. És persze – akár igaz a csekély vezetés, akár nem – a saját tábor 100 százalékos mozgósítása elengedhetetlen. Ha ugyanis sok Fidesz szavazó abban a hitben ringatja magát, hogy a „választás már meg van nyerve”, akkor előfordulhat, hogy április 6-án este döbbenettől és kétségbeeséstől megnyúlt arccal figyelik majd az érkező eredményeket.

(ez a jobboldaliak számára legsokkolóbb fotó, amely valaha készült)

A közvéleménykutatások szerint a biztos pártválasztók körében 50-52 százalékon áll a FIDESZ-KDNP, míg a böszmefogás nevű politikai prostituáltakkal feldúsított politikai panoptikum 22-28 százalékon. Ha ezt vesszük alapul, akkor még a bizonytalanok nagyobb részével megspékelve se igen látjuk azt, hogy vészriadót kellene fújni a jobboldalon.

Ám vannak, akik más adatokkal operálnak. Egy baloldali szennyblog szerint például sokkal kiegyenlítettebb az állás. Íme, az ő adataik:

„Április 6 –án kétségtelenül nagy küzdelem várható. A jelenlegi felmérések nagyjából 46 / 35 / 16 százalékos Fidesz / Összefogás / Jobbik arányt jósolnak (leszámítva a Fidesz-közelisége miatt hiteltelenné vált közvélemény-kutatók eredményeit). Az említett arányoknak a komolyan vételéhez azonban egyrészt figyelembe kell venni a baloldali tartalékokat, vagyis azokat a szavazókat, akik bár az Összefogással szimpatizálnak, nem árulják el pártprefernciájukat (ez a bázis pedig lényegesen nagyobb, mint a Fideszé), másrészt kalkulálni kell az általános megfélemlítés miatt szándékosan megtévesztő választókat adókkal is. Mindezek alapján kijelenthető, hogy valójában 4-5% lehet csupán a különbség a két oldal között, ez pedig az utolsó hetek kommunikációs háborújában bármerre billenhet. Vagyis igenis kiegyenlített a verseny.”

Ha tehát ez a valós, akkor bizony meg kell fújni a kürtöket a jobboldalon és vészriadót kell elrendelni, mert valós a bukás veszélye.

Persze vegyük csak végig, hogy miről beszélnek:

1. Nem írják meg, hogy honnan vették a szerintük „valós” közvéleménykutatási adatokat. Ismervén a tényleges pártkötődéseket, az ő adataikat szolgáltató intézetet is lehet ugyanúgy elfogultsággal vádolni.
2. Szerintük a pártpreferenciájukat titkolók között jóval nagyobb a böszmefogás tartaléka, mint a Fideszé. Nos, az elmúlt választások tapasztalatai azt mutatják, hogy a baloldali szavazók egyáltalán nem szokták titkolni preferenciájukat. Ez inkább a szélsőséges pártok szavazóira, elsősorban a jobbikos szavazókra igaz.
3. Ráadásul, ha megnézzük például a facebookot, azt látjuk, hogy a magukat baloldalinak mondó emberek közül sokkal többen mernek politikai tartalmat postolni, mint a jobboldal szavazói. Ez utóbbiak szinte csak zárt csoportokban osztják meg egymás között a politikai tartalmú bejegyzéseket, a saját üzenőfalukon nagyon-nagyon kevesen. Nem biztos tehát, hogy jelentős rejtőzködő baloldali szavazó van azok között, akik nem árulják el a pártprefernciájukat.
4. Az általános megfélemlítés pedig valóságban a baloldal mantrája, nem pedig a valóság. Jól példázza ezt, az imént már említett facebookos tapasztalat.
5. Negyedrészt, ha a Fidesz-KDNP szerintük is 46 százalékon áll, akkor a rejtett tartalékokkal együtt biza ötven százalékra is fölmehet a szavazati arány, amely gyakorlatilag lehetetlenné teszi azt, hogy a baloldal ténylegesen úgy nyerje meg a választást, hogy a parlamenti többséget is megszerezze.
6. Mint kiszámolták, a parlamenti többséghez legalább 65-70 egyéni helyet meg kellene nyernie a böszmefogásnak, ez pedig a mai adatok alapján akkor sem realitás, ha országosan akár tényleg kiegyenlített lesz a választás. A jobboldalnak ugyanis legalább 50 olyan választókörzete van, ahol nincs reális esélye nyernie a baloldali jelöltnek.

Kérdés akkor, hogy mire jó a baloldali szennyblog „elemzése”?

Egyrészt valószínűleg mobilizálni akarják a saját választói táborukat, hogy ne legyen nagy a bukás. A baloldalon ugyanis minden fölmérés szerint jóval kisebb a szavazási hajlandóság, mint a jobboldalon. A reménytelennek látszó győzelem, a baloldali belharcok, a böszme bevétele, a nyögvenyelősen, utolsó utáni pillanatban kialakított közös lista, valamint az a tény, hogy számos baloldali szavazó sem tartja esélyes és megfelelő jelöltnek mesterházyt, elbizonytalaníthat és főleg elkedvetleníthet nagyon sok magát baloldalinak tartó embert, akik így reményvesztetten nem tartják fontosnak, hogy elmenjenek szavazni.

Másrészt az is lehet a cél, hogy a győzelem reményének megcsillantásával odaadóbb kampányra ingerelje a jelölteket és stábjukat. Minden szavazatra szükség van ugyanis ott is, ahol esély sincs a győzelemre, ugyanis azok a voksok listás helyre válthatók. Márpedig a minél több embernek juttatott parlamenti fizetés létkérdés sok baloldali politikusnak, akik egy újabb négyéves Orbán-kormány idején teljes létbizonytalanságba kerülhetnének parlamenti hely, vagy szakértői megbízás nélkül. Az ugyanis jól látható, hogy jó néhány esélytelen baloldali politikus 2014-es választás után a baloldali frakciók „szakértőiként, alkalmazottjaiként” kaphat majd fizetést. Mivel ezeket az állásokat a képviselők számához kötik, így minden plusz baloldali képviselői hely legalább három másik ember számára jelent a baloldalon garantált állami fizetést.

Van-e tehát vészhelyzet?

Visszatérve az eredeti kérdésre: a választás még nem lefutott, bármekkora is az előny a jobboldalon, csak akkor győzhetnek, ha megfelelően mozgósítanak és nem követnek el olyan hibákat, amely jelentő számú bizonytalan szavazót elhajt szavazni április hatodikán. A Fidesz számára ugyanis a bukással érne fel az is, ha megnyerné ugyan a választást, de nem lenne meg a parlamenti többsége a jobbik és esetleg az LMP helyei miatt. Vészriadót tehát még nem kell elrendelni, de harci kürtöket meg kell fújni és mindenkinek odatennie magát! Különben baj lehet a jobboldalon!